Anyáknapja után...

...maradt egy gondolat. Úgy kell viszonyuljak a gyermekeimhez, ahogy Isten viszonyul hozzám. Megütött. És máris forrt bennem. Mindig van ideje rám, nem fárasztom, nem untatom, türelmesen meghallgat(néha a nyafogásaimat is). Soha nem hallottam kiabálni, fenyegetőzni, de érzem engedetlenségem következményét. Amit megmond az biztos ugy van, ha törik, ha szakad, nem beszél a levegőbe. Ilyen az én Atyám. Milyen egyszerü jol nevelni gyermekeimet: csak mennyei Atyámat kell leutánoznom. És Ő bennem van. Halleluja!